► Modellautó gyűjtőként általában
két modelltípussal találkozhatunk. Az egyik az úgynevezett
“kemény szerszámos” diecast-, a másik pedig a
gyanta, vagyis
resin modellek. Ez az osztályozás nagyjából méretaránytól függetlenül megállja a helyét, mindkét típus ugyanúgy megtalálható úgy a nagy
1:12-es modelleknél, mint az
1:64 vagy annál kisebb méretarányúaknál.
► Ha kicsit otthonosabban mozgunk az általunk preferált méretarányban, gyakran már a gyártó neve alapján meg tudjuk mondani a modell alapanyagát. Vannak természetesen kivételek, amikor
egy gyártó mind a két kategóriában képviselteti magát, de ezt általában külön feltüntetik. Gondoljunk csak a Schuco alap- és Pro R.64 kínálatára vagy az Inno64- és az Inno64-R Resin modelljeire, ahol egyértelműen külön van választva a két termékcsalád.
► A
diecast autók fém karosszériájának és padló lemezének anyaga általában úgynevezett
zamak (zamac) vagy más néven spiáter. Ez egy
réz tartalmú cink-alumínium ötvözet, ami ugyan viszonylag alacsony szilárdságú, de nagyon jól önthető. A zamac öntvényeknél a 20-ik század elején gyakori volt, hogy az ötvözetben lévő szennyeződések fémfáradást okoztak: az öntvény minden látható ok nélkül megrepedt vagy szétesett. Ennek a kockázatát egyébként a nagyon tiszta cink alkalmazásával sikerült minimalizálni.
A nagyobb mennyiségben gyártott modellek általában diecast modellek. Ennek oka, hogy az igen költséges gyártószerszám csak nagy mennyiség esetén térül meg, cserébe ezerszámra tudja ontani magából a modelleket.
► A
resin modellek anyaganagyon sokféle gyantából készülhetnek, de legjellemzőbb az epoxy.
A nagyon kis darabszámban gyártott modellek általában resin modellek. A gyanta öntőszerszámok viszonylag rövid életűek, pár száz-ezer darab után elhasználódnak.
► Érdemes egy pár szót ejteni a
3D nyomtatásról. Nagy valószínűséggel
- én még nem láttam ilyet - nem gyártanak tisztán 3D nyomtatott modelleket, de egyes alkatrészeik már készülhetnek ezzel a technológiával, például felnik vagy rugalmas abroncsok.
(A képen látható kerék: Geronimoworks - Brixton CM5-RS, amiről itt olvashattok bőveben: Wheel swap on a Mini GT - Brixton CM5-RS - a szerk.)
► Ha összehasonlítunk egy
diecast és egy
resin modellt,
alapvető különbségeket tudunk felfedezni. A technológiából adódóan a
diecast modellek kevésbé éles részletekkel rendelkeznek a gyantából készült társaikhoz képest, valamint úgynevezett
öntési vonalakat is láthatunk rajtuk. A gyanta öntőszerszáma ezzel szemben sokkal rugalmasabb, nincs szükség különböző szerszám csúszkákra vagy hűtő csatornákra
► A következő nagy különbség a modell súlya, a gyanta sűrűsége töredéke a zamaknak. Gyakran tesznek a resin modellekbe súlyokat, hogy “tömeget” adjanak a modellnek. Amíg a
diecast modellek készítése bizonyos szintig
automatizálható, addig
a resin modellek nagyon nagy odafigyelést igényelnek,
törékenyek, ezért szinte 100%-ban
kézzel készülnek.
► A kisszériás
resin modelleknél általában nem csak a karosszéria készül gyantából, hanem szinte minden alkatrész, hiszen a kis darabszám miatt a többi alkatrészt sem éri meg felszerszámozni (műanyag fröccsöntés).
Nagyon sok PE alkatrészt találunk ezeken a modelleken. A
szélvédők vákuum formázott vagy egyszerű sík,
átlátszó lexanból készülnek.
PE alkatrészek természetesen
diecast modelleken is előfordulnak, például az Inno64 is előszeretettel használja őket.
► A legfeltűnőbb különbség a két modell kategória között az a modellek ára. Szemmel látható a különbség egy diecast és egy resin modell között. Vegyük például a Schuco fém és gyanta modelljeit. A diecast modelljeik általában
4-5.000 Ft, addig a Pro R.64 már
18 ezer (mint a képen látható Maybach G650 - a kép a Schuco oldaláról származik).
► A kis cégek, “no-name” vagy kevésbé ismert, esetleg nem licencelt modelleket kiadó gyártók termékei között találni diecast és resin modelleket egyaránt. A
Mini GT, a
Pop Race, a
Tarmac Works, a
Tomica, a
Sparky, a
Schuco, az
Inno64, a
Para64 és még nagyon sokáig sorolhatnám, mind diecast modelleket gyártanak.
► Természetesen nem lehet azt mondani, hogy a resin vagy a fém modell a jobb. Mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai egyaránt. Míg előbbit még gondolatban sem szabad leejteni, addig utóbbi egy nagyobb esést is túl tud élni. Míg a gyanta modellek általában zártak (curbside), addig
a fém modellek akár nyitható alkatrészekkel is készülhetnek a jobb torziós merevségük miatt. Cserébe
a resin modellek részletei sokkal élesebbek, panelvonalaik mélyebbek és vékonyabbak. Mi kimondottan diecast pártiak vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy néha ne csábulnánk el egy-egy resin szépség után.